Ha csak arra gondolok, hogy pl. az adómegszavazáshoz milyen jogi procedúrán kellett keresztül mennie II. Fülöpnek, hány tartomány rendjeivel kellett rendi kompromisszumot kötni, milyen nehézségbe került a rendkívül adókat elfogadtatni. (lásd pl. a sisa nevű adó hányatatott sorsát Kasztiliában V. Károly és II. Fülöp), akkor igencsak komoly kétségeim vannak, hogy a tankönyvi/lexikoni értelemben vett abszolutizmus megállja-e a helyét.  

De külön lakmuszpapír lehet a fülöpi korszak értékelésében a híres és hírhedt magántitkára, Antonio Pérez sorsa Katalóniában. Az se erősíti valójában az abszolutista toposzt.