Hm... érdekes lehet.
Bár nagyon más körülmények között zajlott a két ütközet.
Omdurmannál al-Taahsi egy szétesőben lévő ország csapatait vezette. Míg Mahdi a fénykorában 30-40 000 könnyű lovast tudott kiállítani, addig al-Taashi Omdurmannál csak 3-4000 ilyen anszárral rendelkezett. Seregének többségét (kb. 40 000 fő) a Khartoum környéki falvakból toborzott parasztok tették ki, akik többségükben lándzsával voltak felszerelve (vagy olyan, még török időkből származó muskétákal, amelyek veszélyesebbek voltak a használójukra nézve, mint az ellenségre)
Kichenernek nagyjából 25 000 fős serege volt, géppuskákkal, és tüzérséggel. (előbbivel a szudániak még nem találkoztak)
Ez a térkép talán segít a csata menetének megértésében:
http://www.fordham.edu/halsall/mod/omdurman.jpg
Szóval. Al-Taahsi terve egyértelműen az volt, hogy Kitchener fő erőit elcsalogatva a Nílus partról (ahol az utánpótlás volt), bekeríti. Ezért a Kichenerékkel szemben álló, körülbelül 16 000 főt számláló gyalogsággal támadást intézett az angol vonalak ellen, majd visszavonult. (persze itt már gond volt, hogy a tervezettnél nagyobb veszteségeket szenvedett a gerinc, mivel al-Taahsi a korábbi tapasztalatok alapján "csak" a lövészek összetüzére számított, evvel szemben viszont tözérséggel, majd géppuskákkal is megtizedelték a támadó sorokat, amelyek el sem értek az angol vonalakig.
Kitchener, ekkor a sereg többségét elindította Omdurman felé. (az előnyomulást az angol lovasság vezette, -21. lándzsások, akik szétverték a visszavonulás után újra-rendeződő kb. 4000 fős anszár gyalogságot.)
Kitchener utóvédje McDonalds vezetésével egy 3000 főből csapattest volt (kb egy mérfölddel lemaradva követték Kitchenert)
Erre az utóvédre támadt al-Taahsi fő serege kb. 20 000 ember. Csakhogy az utóvéd szintén rendelkezett tüzérséggel és Maxim géppuskákkal, így a "rajtaütés" nem járt átütő sikerrel. Mindenestre közelharc bontakozott ki, így Kichenernek a fő erőkből erősítést kellett küldenie McDonaldsnak. Ez az erősítés eldöntötte a csata sorsát. Közben a Kerrei dombok mögött állomásozó 15 000 fős madhista tartalék még egy támadást intézett Kitchener fő erői ellen, ez azonban eleve kudarcra volt ítélve.
Szóval szerintem al-Taashinak több szempontból sem volt semmi esélye. Egyrészt serege csak árnyéka volt a Madhi féle seregnek. Ütőképes könnyűlovassággal -ami Madhi sereg erejét adta, gyakorlatilag nem rendelkezett. A sereg morálja is alacsony volt (ez egyértelműen következett abból, hogy a Madhi állam a Madhi személyére épült, így halála után gyors bomlásnak indult).
Erre már csak rátett az, hogy Kitchenerék a korábbi évtized hadjárataihoz képest 3-4 szeres erőkkel érkeztek Szudánba, ráadásul bevetették a géppuskát, amivel a szudániak korábban nem találkoztak.
Igazág szerint al-Taahsi a Madhi taktikáját próbálta alkalamazni, csakhogy egyrészt saját csapatai nem voltak megfelelőek erre, ráadásul angol csapatok mind fegyverzet, mind létszám tekintetében más minőséget képviseltek, mint az egy évtizeddel korábbiak.
Egyébként a csatáról angolul Churchill írt:
http://www.fordham.edu/halsall/mod/1898churchill-omdurman.html
