Képzeld, ez a vers sincs benne az én "összesen"emben. Mintha a Darázskirály kötet kimaradt volna, legalább is már volt abból beírásod, ami nekem nincs meg.
Az alábbi szerző nem elírás, csak egy betű a különbség :)
Hriszto Fotev
ELŐÉRZET
Megölsz egy esős fekete éjben. Majd az eső kinálja
tünemény vállát, megölelem - és lépve ötöt
zuhanok szörnyű emlékezetedbe, bezár ez a
sohase-várt mauzóleum.
Megölsz, bár nem akarod. Majd hallom, hogyan
nyugtatod meg ősi lelkiismereted. Ősi
gyakorlatod van ebben, szomorú gyakorlat.
Elmondod egymásután sokszor, hogy én
voltaképpen élek.
...S én mint engedelmes hulla, utánozom az
elevenek gyönyörű éetét. Te szomorú,
ügyetlen kozmetikus kikészítesz engem,
lerajzolsz könyvről könyvre és megőrzöl
hallatlan kiáltásodban.
Bevallod-e, hogy féltékeny voltál? És
miféle nyelven vallod, hogy félelmed sötét volt,
mikor elhagytalak iszonyodva?
Azt mondod, megmentettél - és igazad lesz.
Azt mondod, a tiéd vagyok és élek... De én
halott leszek, halott, halott - holtabb a holt-
tetemnnél.
Megölsz, de addig ünneplem különös ünnepem,
városról városra, szemektől szemekig.
Én a tébolyodott, a nagy tér közepén
megcsókolom nevetésed, a vörös ruhásat,
a gyöngy-riadalmút... Kiejtem nevedet
félelem nélkül minden fokán a hangnak.
A tél állomásán, az éj büféjében
csókdosom köszörült arcéledet, a holtfáradtat, az
alvót.
És megérzem hatalmad súlyát, szerelmed,
gyászod, panaszod... Kihívlak, akaratlanul
megsebezlek, én, a kicsi és irgalmatlan,
de te rám figyelsz, hallgatsz engem,
Majd sajnálsz, majd örülsz nekem
a távoli pillanatig, mikor megérzed, hogyan
csúszom ki kezedből. És magadra hogyan
maradsz.
Megölsz egy esős fekete éjben. Egy esős és fullasztó
éjben elorzol végleg szörnyű emlékezetedbe,
fölveszel magadba erről a pikkelyes, lucskos,
burgaszi járdakőről.
fordította: Nagy László
