Vagy negyed órája jöttünk haza a sétából (babakocsi nálunk jan.eleje óta félretéve, azóta lábon sétál), de igazából kínlódás volt a séta is. Hol menni akart a sárba, fűbe, hol meg anya karjában akart lenni. Most ismételten fent üvölt a szobájában.

Már a Suttogó fajta módszert is kipróbáltam: kicsit játszani vele, aztán néhány percre egyedül hagyni, aztán vissza, aztán megint hosszabb időre magára hagyni, stb.....

De ő csak kitartóan bömből a Mici mackó és kutyus pajtás társaságában. Teljesen kivagyok és még tanulnom meg könyvelnem is kellene. Természetesen ilyenkor senki nem kínálkozik, hogy segítségemre legyen (na most aztán jól kipanaszkodtam magam). Megyek vissza bölböldéhez. Kiveszem és hagyom játszani a szobájában. Hátha estig kibírja és "hátha" éjszaka békén hagy!

No pá mindenkinek!

Borcsi jobbulást a gyermekednek!