Fénykorukban senki nem bírt az asszírokkal. Talán csak Urartu a kivétel, ott is inkább a földrajzi adottságok voltak a döntőek (az urartui fennsíkok, magashegységek). Mindenesetre Urartu határai még az Asszír birodalom legnagyobb kiterjedése idején is alig 50 km-nyire húzódtak az utóbbinak a fővárosától, Ninuától/Ninivétől.

Hogy "nem bírtak", az úgy értendő, hogy a méd--újbabiloni (káld) koalíció okozta Asszíria vesztét, bár a fáraó még megpróbált beavatkozni a meggyöngült birodalom megmentésére. A fő katonai erőt azonban a médek jelentették, ők mérték az asszírokra a főcsapást. Negyedik félként pedig még a hettita (szkíta) egységek is kivették a részüket a koncon való osztozkodásból, Kr. e. 612-ben Ninua ostromát követően az asszírokon kegyetlen bosszút álltak. (Egy évszázaddal azelőtt, 717-ben foglalta el utolsó elő-ázsiai támaszpontjukat, Karkemišt II. Šarru-kenu asszír király. Az újhatti államok mindvégig sok borsot törtek az asszírok orra alá.)