„A napok elrepülnek, az órák rettentő gyorsan elszállnak, de teremtésem süket! Sötétségbe merülten, nem hallják, és nem is hiszik irgalmas jeleimet! Szeretetemben és együttérzésemben megváltottalak, magamhoz emeltelek és Szentséges Szívemben ringattalak benneteket. Leszállok a mennyből, lehajolok szent trónomról, hogy elérjem ezt a hálátlan nemzedéket:

 

Kezeteken még ott van gyermekeim friss vére. Vér folyt, mert nem akartatok hinni üzeneteimnek, amelyeket Fatimában adtam. Nem akartátok elhinni, hogy mennyire sürgős. Most megismétlitek tévedéseteket. Makacsságotok miatt újból vér fog folyni! Ó gyermekem, enyéim közül oly sokan vakultak meg a Sátán füstjétől! A legkisebb félelem és habozás nélkül lázadnak. Hiányzik belőlük az őszinteség és a szentség.  Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs  bennük. Gondolkodásmódjuk nem az enyém, fejjel rohannak a pusztulásba, városom  lerombolására.

 

Ó, Káin! Káin? Hol van az a Lélek, akivel megajándékoztalak? Újból vesztedbe rohansz? Születésed napjától kezdve erőszakosnak ismerlek, és mivel tudtad, hogy ilyennek ismerlek, most álruhában jössz ide, főpapnak öltözve? Az én ruháimat öltötted magadra, aranyba és ezüstbe öltöztél, hogy elrejtsed sötét ruháidat, amelyeket a fekete vadállattól kaptál? Nincs benned világosság, és hogy elrejtsed förtelmes ábrázatodat, álarcot vettél undorító képedre, hogy külsőd még az én választottamat is megtéveszthesse.
Engem azonban nem téveszt meg álarcod, mert tudom; hogy a bárány álarca alatt határtalan pusztulást rejtesz. Állig felfegyverkeztél gonoszsággal! És most azt tervezed, hogy meghódítsd a világot, és kioltsd azt a kis világosságot is, ami megmaradt. Az a szándékod, hogy növeld a törvénytelenséget és mindent kiirts, ami szent, hogy elmozdítsd a hatalmon lévőket, és kisajátítsd szentélyemet. Gyermekem, ezek azok a viperák, amelyeket egy látomásban mutattam neked, amint Oltáriszentségemen és tabernákulumomon  tekergődztek.
Sokakat meg fog téveszteni, és az embereket elvakítja. Megtévesztő ruháival vakítja el őket. Ezek a szegény lelkek meg lesznek győződve arról, hogy akit most saját szemükkel látnak, az maga a főpap! Ragyogó álruhájával nagy hitehagyást hoz egész Egyházamra. Pusztulást hoz, de mindezt csodákkal leplezi, nagy jelekkel és jelenségekkel az égen: Az én örök áldozatomat földre taszítja, rátapos és megszünteti. De mindezt rejtve és rosszakarattal. Szent városom Káin hatalma alá kerül, mert visszautasították figyelmeztetéseimet. Váratlanul és mezítláb jöttem hozzájuk, de ők gúnyolódtak rajtam.
Káin hatalma már csak rövid ideig tart, hála szeretett lelkeimnek, akik engesztelnek, akik imádkoznak és feláldozzák magukat. Mindezt számba vettem, és áldozataitok nem voltak hiábavalók! Imátokkal le lehet győzni a gonoszságot és a törvényszegést!

 

… Hogyan gondolhatnák, hogy helyesen cselekszenek, amikor megszegik törvényemet! Engedetlenek, és az engedetlenség nem tőlem való! Ők ellenfelem törvényét követik, lépéseiket:az ő lábnyomába igazítják, ami pusztulásukba és vesztükbe viszi őket! Mint a keleti szél, úgy szétszórom ezeket a lázadókat, csak várj és figyelj!  Könyörögj értük, szeress engem, és csillapítsd igazságosságomat! Dicsőíts engem azzal, hogy lelkeket hozol nekem az ő megmentésükért. Tekintetem elsősorban e sötét korszak fiataljain nyugszik. Jöjj, imádkozzunk az Atyához!” 

 

"Ó Atyám
légy könyörületes gyermekeidhez,
különösen a fiatalokhoz!
Vedd és fogadd őket szárnyaid alá,
védelmezd őket a Gonosztól!
Mentsd meg őket a közömbösségtől,
ami körülveszi őket.
Töltsd el őket az Igazság Szentlelkével,
és vidd őket a Te világosságodba
mindörökre, amen."