A jóindulaton kívül sajnos van még egy jelenség, amit figyelembe kell venni. Az ember alapvetően társas lény, és általában minél nagyobb közösségben él, annál nagyobb biztonságban érzi magát. Aki hisz, annak vannak kételyei is, kisebb-nagyobb. A hit kétellyel jár együtt, mert ilyen a természete. Két pólus. Egy energiával teli tömeg sokat segít a kételyek eltüntetésében. Tehát a térítésnek van egy olyan eleme, hogy nem csak önzetlenül másokat segít, hanem nagyon is önzően a térítőt erősíti, hiszen ha valakit be tudott szervezni, akkor az ő kételyei csökkennek, sikert ért el. Nagyobb lett a csapat. Kifelé tekint, s nem befelé. A beszervezettnek persze szintén meglesznek a kételyei, amivel megtérése után már nem foglalkoznak annyira: jobban jár, ha ő is beszervez másokat. Sajnos az ember minél több dobozban van, annál biztonságosabbnak érzi a világot, márpedig ez becsapás: a világ egyáltalán nem biztonságos, és csak az ismeri meg Istent, aki elfogadja a változó világot és ennek tükrében szemléli önmagát is. Nem elég, hogy országokban élünk, nemzeteket alkotunk, ezen belül további dobozokba soroljuk magunkat, és akkor érezzük legjobban magunkat, ha valamelyik doboz prominens tagja is vagyunk.

"Egyszer egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy mitől különleges az ő vallásuk.

Tudod kisfiam, válaszolta az anyja, mi önzetlenül segítünk egymásnak. Azt nézzük, ki szenved szükséget, és annak segítünk.

Értem, felelte a kisfiú. És rajtunk ki segít, ha bajban vagyunk, anya?

Természetesen mások, felelte az anya. Ha rászorulunk, más fog a segítségünkre sietni.

Anya, én ezt nem értem. Nem lenne egyszerűbb, ha mindenki saját magán segítene? Így nem kellene másra várni."