ANA!

Szinte biztos voltam abban, hogy valami hasonló reagálás lesz a hsz-emre. :)

Én nem azt írtam, hogy aki spontán teherbe tud esni, az nem boldog nagyon is, amikor megszületik a gyereke, vagy belőle nem válik jó anya. És azt sem állítom, hogy a lombikosok automatikusan jó anyává válnak. Nagyon szűklátókörű és előítéletes lennék, ha ez egyáltalán megfordulna a fejemben. Sőt, utálom, azt a végletet is, amikor valakit pusztán amiatt avatnak "szentté", mert lombikoznia kell. Mi is ugyanolyan gyarló emberek vagyunk, mint bárki más.

Nem tudom milyen tantárgy ment Neked esetleg nehezebben vagy melyik volt kevésbé kedvelt általad diákkorodban, de gondolom, ha egy olyan tárgyból szereztél jó jegyet, ami nem ment olyan könnyen, mert utáltad, nem érdekelt, nem tanultad szívesen, esetleg nem is értetted sokszor a tananyagot, arra azért bizonyára büszkébb voltál vagy nagyobb volt a sikerélmény, amikor mégiscsak jól sikerült egy dolgozat, vizsga. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sokkal több munkád, energiád feküdt benne, mint egy másik, számodra könnyebben tanulható témában. Tudom sántít a példa, mint ahogy minden példa sántít. De talán így érthetőbb, hogy miért értek egyet Kingával, és tényleg, olvasd el az idézetet mégegyszer, amit ráadásul nem pontosan idéztem, mert valójában így szól:

"Minél mélyebb árkot hasít lényedbe a bánat, annál több öröm befogadására leszel képes."

Bár a lényeg így is ugyanaz. :)

Megjegyzem, előttem még senki nem szégyellte bevallani, hogy terhes, és mondjuk az első próbálkozós hónapban összejött neki. :) De nem is értem, hogy mi a francért magyarázkodom itt?