Nem vagyok ontopic, most Luci miatt kísérem figyelemmel az eseményeket - Luci, nagy gratula itt is!! -, de erre szeretnék reagálni. Igaz, magam ellen beszélek, hiszen mi is majd' 2 évet vártunk Balázsra, ami ugyan eltörpül az itteni átlaghoz képest, de nem pont a "ránéznek és terhes lesz" kategória.

Szóval, amit mondani szeretnék :-) A jó anyaság mércéje nem a gyermekáldásra várakozással eltöltött évek száma! Ismerünk olyan anyukát, aki véletlenül esett teherbe 20 évesen és "ha már így alakult" megtartotta, és helyből jobb anya, mint én valaha leszek, és ismerünk olyan lombikbabás anyukát, aki veri a gyerekét.

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy aki mélyről jön, az jobban becsüli a pénzt, mint aki kvázi beleszületett. Nem igaz, erre több élő példa van. Vagy a kedvencem, a hüvelyi vs császár "vita". Nyilvánvalóan nem attól lesz jobb anya valaki, hogy 28 órán keresztül vajúdik 8 óra helyett, vagy beteg gyereket szül egészséges helyett. Ezen nagyon kevés múlik.

Minden a nevelésen, a hozott mintán múlik, a többi körülmény ennek a mintának a korrigálására nagyszerűen alkalmas, de alapvetően nem meghatározó.

Ne haragudj az OFF-ért, de ezzel a "tévhittel" olyan sok helyen találkozni, hogy lassan az sem meri bevallani, aki könnyen teherbe esett, hiszen "mit tud ő a szenvedésről".

Nem akartam minden mondat végére odatenni, de természetesen a fentiek nem abszolút igazságok, hanem szigorúan szvsz.

Ana