hubab Creative Commons License 2007.02.10 0 0 14451

Ha bioüzemanyagokban gondolkodunk, akkor a jelenlegi, termésekre alapozott technológiákról át kell majd térni a teljes növényi anyagot felhasználó technológiákra, amelyekre mér vannak bíztató eredmények.

De még így is vannak nekem is kétségeim, hogy bírják a termőföldek azt a kiuzsorázást, ami a main is túltesz. Most legalább a növények meddő részeinek egy részét visszaszántják a talajba. Mi lesz, ha mindent feldolgozunk ipari alapanyagként?

Ha nem tudjuk megoldani a létfontosságú anyagok ciklusát, akkor bajban leszünk rövid idő alatt, hiszen ha csak egy nyomelemben is hiány generálódik, az is bekorlátozza a termesztési folyamatot. Tehát az ipari folyamatokból vissza kell juttatni a földekre a felszabaduló létfontosságú anyagokat, miután azokat nem a bioüzemanyagok, hanem a keletkező melléktermékek tartalmazzák.

 

A napenergia nem biológiai úton történő felhasználása kapcsán lehetségesnek érzem, hogy a technikák fejlődésével a fotoszintézisnél hatékonyabb módszerek is létezhetnek, amelyek a besugárzó napenergia nem csak egy szűk spektrumát képesek átalakítani, hanem a spektrum minél szélesebb sávját.

Ha ilyen technológiák lesznek, akkor a fotoszintézis lépcső kihagyásával lesz érdemes energiát fejleszteni, de csak a mezőgazdaságilag nem értékes területeken, mert azokon bizony élelmiszert kell termelni, azokat nem lehet "elpocsékolni" még bármilyen hatékony energetikai célokra sem, legfeljebb az élelmiszertermelés során keletkező melléktermékeket kihasználjuk energetikai célra.

De akár az egyik, akár a másik utat nézzük, mindenképp az a szomorú kép alakul ki, hogy a föld felületeit felzabáljuk saját céljainkra, kiszorítjuk élőhelyükről a természetes növény és állatvilágot, végül az egész világ csak termesztett növényi kultúrákból, és energiatermelő, technikával lefedett területekből fog állni.

 

Előzmény: nájckingdom (14438)