Tóth Erzsébet: Camus napsütése. olvasókönyv. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. 

 

 

 

- Miért Camus?

- Ez kiderül a Camus napsütése című esszémből, ami legutolsóként született a kötetben szereplő írások közül. És éppen ezért a legközelebb is áll hozzám. Azóta, hogy gyermekként egy kicsit is ésszel tudtam olvasni, nagyon szeretem Camus írásait. De igazán közel csak az utóbbi néhány évben került hozzám, amikor a leges-legelső esszéit is elovastam. Nem a Közöny, A pestis és a Bukás című nagy regényei, hanem a Nász, a Nyár, a munkásságnak kezdeti fázisából származó esszéi állnak hozzám a legközelebb. Utána pedig Az első ember című, torzóban maradt regénye. Camus azért áll közel hozzám, mert döbbenetesen eltalálta azt az életérzést, amit a legegyszerűbb szóval abszurdnak neveznek. De azóta sem tudott túllépni rajta sem a társadalom, sem a világtörténelem, sem a hétköznapi emberek a maguk életében: hogy naponta szembe kell nézni szörnyűségekkel, hogy ezzel a tudattal együtt kell élni - azzal, hogy meghalunk. A szomszédban bombáznak, a tévén keresztül látsz mindent, és minderről nem tudsz nem tudomást venni. Ugyanakkor pedig fognod kell magad, meg kell innod a pohár sörödet, ezzel a tudással kell rágyújtanod - élned.

 

 

Teljes interjú: (hangszórót kapcsold ki)

http://terezapu.freeblog.hu/archives/2005/10/23/Egy_j_kis_beszlgets_Tth_Erzsivel/