Sehogy nem lehet kibírni, de ki fogod.:) Addig is, amíg terhes leszel te is...  Nagyon sok időd van még, Dongo, biztos, hogy sikerülni fog valamikor!!!!

Egyébként meg egyre úgy gondolom, hogy mindent kibír az ember... Illetve egy dologról nem tudom elképzelni, hogy túl lehet-e élni, ha a már egy ideje meglévő, hozánk nőtt  gyerek, isten őrizz, meghal.  De erről még beszélni sem lenne szabad, nehogy kihívjuk a sorsot magunk ellen.

De tényleg nagyon sz.r sokszor, bár asszem, mindannyian tudjuk-ismerjük ezt.  Én pl. a ma végigbőgtem és -veszekedtem a délelőttöt, mert a kedvenc  reggelizőhelyünkön, ahová igyekszünk minden szombaton eljutni, hirtelen túl sok lett a kisgyerek. Nem is akarok többé odamenni, pedig ez egy évek óta ismétlődő szertartásunk (volt?). Valahogy most érintett meg igazán, hogy én már nem fogom ott a kiömlött kakót törölgetni egy asztalról és egy kis pulóverről... Ráadásul nálunk az örökbefogadás a párom számára szóba sem jön egyelőre. Pedig nekem ez egy örömteli B-verzió lenne...

Mindegy, majd csak lesz valahogy.