Szerintem Gyuricza urnak jo tagra nyilnanak a szemei, ha megtudna, hogy manapsag micsoda filozofiai magassagokba volt kepes szokkeni az amugy -legalabbis normalis ember szamara-  teljeseggel megvalaszolhatatlan, es persze annak is szant kerdese.  Gyuricza ur rettenetes helyzetben volt, baratai is felelemben eltek, de o kulonosen. Szornyen szorult  helyzete tette -elegge ertheto modon- cinikussa, abszolut egyszemelyes es  megoszthatatlan titkaval,  es csak kicsit meg akarta fingatni egyszeru, de alapjaba veve tisztesseges baratait, ami sikerult is. Voltakeppen oda jutottak, hogy rettenetes dolog lehet Gyugyunak lenni, de egy biztos, a gonosszal semmikeppen sem vallalnanak kozosseget.

 Ezt be is bizonyitottak, hiszen a szettart es felfuggesztett karu, szakallas, veres, megkinzott figura  a keresztre feszitett Krisztust motivalta szemukben a gonoszsag foghazaban,  ahol is felredobva minden filozofiat, szivukre hallgatvan nem koptek ot szembe. Inkabb meghaltak. Az orasmester szembekopte a figurat, ami mindaddig volt meglepo csak, mig meg nem tudtuk, hogy kis zsidogyerekeket bujtat es gondoskodik roluk, mert e katarzis vegen joggal kapja meg a felmentest (legalabbis tolem ) . 

 Szamomra eppen az volt az egeszben a csodalatos, hogy igazolni veltem, hogy onmagaban mindenfele  gyugyu-kerdes, meg minden filozofiai tetel, vallas, meg akarmi azonnal jelentektelenne valik, ha a valosagos elet produkal helyzetet, kulonosen, ha eletet ment.

 Krisztus eletet hozott, es betolteni a Torvenyt, ami ugyancsak az eletert van. Sokan mondjak  ellentmondasosnak a Bibliat, de mint ahogyan az sem az, az  a szituacio sem, hogy valaki Krisztusert nem kop, valaki meg Krisztusert kop ugyanabbol a szivbol.  Mindossze illik bekalkulalni mi, merrol, hany meter.