Az idő fogságában

Csorba remény vesz körül nemsokára,
Kihült a fény, már nem tulajdonom
A gazdag nyár ezernyi tarkasága,
Mi illatokkal hív a dombokon –

Mit keres aratni érett asszonyok között
Az öregecske, sóvár, téli hold -
Méz gyümölcsöt kérve és kecskecsöcsöt,
Ha csókot lopni éjjel nem tudott?

Még egy napig - az izzó szív kitárva,
Távoli ég felé visz egy vonat -
Suhogva ömlik könny az őszi tájra,
Megyek, már vár a végső áldozat.

Ezüst világ, talán a senki földje
Várja lelkem, jövök, szemlesütve…