ERtal!

Szerintem is jó, hogy szokatod a gyermekedet a saját ételeitekhez.

Mi néhány hete hordjuk az ebédet, és ő is azt eszi, amit mi ebédre. Jó van amit nem adunk neki (pl. pörkölt, ha túl fűszeres, vagy erős), de általában mindenevő, pontosabban ami neki bejön, az le is megy. Ha meg nem kéri, akkor jön az "üvegezés".

Hát nem biztos, hogy annyira jó ez a nagy fene nagy önállóság Balázsnál.

A minap már majd el sírtam magam, mert sehogy se akart enni. Először maga próbálkozott. Néhány kanál után átment játszásba a téma, erre én vettem kezelésbe a dolgot, amivel azt értem el, hogy "szájzár"-at tett a szájára. Baltával meg vésővel se lehetett volna szétnyitni a száját. Ő persze ura volt a helyzetnek (akarata nincs ám a gyerkőcnek!). Aztán elmentünk sétálni. Vittem magammal egy pogácsát. Azt útközben minden erőltetés nélkül benyomta.

Megfogadtam, hogy nem fogom erőltetni az evést (inkább foggyon egy kicsit). Ha éhes lesz, úgyis enni fog.

Már nagyom várom, Ti mikor fogtok hasonló szitukról beszámolni. Nem hiszem, hogy egyedi lenne a helyzetünk, a Suttogó is ír erről az időszakról.