Sziasztok!

 

Akkor jól sejtettem...:(

 

Amúgy nagyon kedves volt az orvosom, maximálisan megbíztam benne, elégedett is voltam, azt hittem, minden szülés ilyen, annak idején az anyukámnak is volt gátmetszése,  beszakadt a lepénye, őt is kikaparták, csak őt elaltatták, engem nem.

Még mondták is a nővérek, hogy aki így tud szülni,a  szüljön még 3-4-et...Na ja, öten voltunk a szobában, rajtam kívül mindenki császáros lett.

 

Egyébként sok vért veszthettem,mintha mondta volna is a szülésznő, meg másnap csak délutánra tudtam összeesés nélkül felkelni.

 

Tegnap sikerült orvost (és kórházat) váltanom, egyrészt kénytelen voltam, mert bezárják azt a szülészetet, ahol a lányomat szültem, másrészt - talán pont emiatt- mostanában sokat gondolkoztam, olvasgattam és rájöttem, hogy talán mégsem szeretnék meg egy ilyen szülést, és hogy lehet máshogy is.

 

Amúgy nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz máshova átmenni, még csak ma töltöttünk a 16. hetet, de tucatnyi doki utasított el, mire sikerült találni valakit. Igaz, csak a Szt. István és SZt. Imre kórházakban gondolkodtam, és ha lehet, női orvost szerettem volna.

Belelesünk majd a 30%-os új törvénybe, de már nem érdekel, a lányomat a körzeti kórházban szültem, igaz, fogadott orvosnál, de még egyszer nem szeretném ezt a szétnyiszálást átélni.

Az új orvosom alapból gétvédelmet végez,meg támogatja a természetes szülést.