Kedves Afrikaans6 ! (:és Bácsfi Diána:)

 

   Maga a mágus fogalom egyértelmű fonetikai kapcsolatban áll azzal az ős-indoeurópai gyökkel, amely a szanszkrit maha, a latin magnus, magister, az angol master, mister, a görög megalosz és a magyar mag, magas, magasztos fogalmakban is megtalálható. Az említett kifejezések mindegyike ősiséget, nagyságot, hatalmasságot, uralkodói (mister = úr) vagy szellemi vezetői (magister, master = mester

 

  Fonetikailag valóban, úgyhogy érdemes körüljárni kicsit jelentésileg/értelmileg is, hogy  fogalmilag mi a helyzet. Triviális ugyanis, hogy egy szó elsősorban a fogalom fizikai jelölője inkább, mint hangok egymásutánisága - azaz fonetika. Evvel azt is akarom mondani, hogy a fogalmi megfelelőség az elsődleges, s az idegen nyelvek egymásrahatása, kölcsön-, vendég-, és átvett szavak vizsgálatánál is ennek kell/kellene elsőbbséget biztosítani az alaki megfelőség vizsgalatával szemben, melyek sokszor olyan "faramuci" levezetésnek is teret adnak, melyben az "átvettnek" és "megjelentnek" minősítettek között némi alaki hasonlóságon kívül az égvilágon semmi közük egymáshoz.

 

  A mag mint olyan és jelentésbokra ennek vizsgálatához kiváló alany.Sokkal több mint egy gyök a sok közül.

 

  Kezdjük az elején: jelentésileg(fogalmilag) és magyar nyelvi alapon

 

  - mag: jelentése a legkisebb, még éppen elégséges információt tartalmazó "élőlény", mely alkalmas az őt létrehozó élet továbbadására (folytatására, újbóli létrehozására, tulajdonságainak továbbörökítésére) Rendelkezik mindazon információk - és ez nagyon fontos - összességével, melyek ehhez szükségesek, és megfelelő feltételek között/mellett ! (ez is nagyon fontos) azt önállóan elkezdi. Ez értendő úgy fizikai élet, mint filozófiai elmélet, vagy spirituális vonzatok viszonylatában is a magyar nyelvben. Minden létező - esetleg elképzelt - objektum és szubjektum ilyen kategóriájú elemét egyöntetűen a MAG szó határozza meg és jelöli. Tessék most megnézni akár közeli, akár távoli más nyelvekeket tetszés szerint.

Nem fognak találni olyat, melyben ezen fogalmi rendszer így található lenne, vagyha esetleg közelít, akkor sem a mag az ami jelöli (a kindulási pontunk-ugye- a fent írt ősi IE gyök) A legtöbb nyelv a különféle magokra külön szavakat használ, mellyel jelöli, hogy minek a magjáról van szó. (Ha valaki tud ilyen általános előfordulást - szóljon.)

 

  - mag-am/mag-unk (régiesen/és még tájnyelvben: mag-om, mag-onk): jelentése többféle

 

    Jelenti egyrészt, hogy entitás, egyed, a magyar nép egy tagjának megjelölése akkor, mikor belülről szól, "önmagát" nevezi meg

    Jelenti, hogy egyedül van/vannak

    Jelenti régies (eredetibb) változatában a saját továbbörökítésének lehetőségét (magam vagyok magom !)

 

    Kezdjük el ragozni:

 

    A mag-gal kapcsolatos dolgok a magyarban MAGI dolgok. Normál melléknév képzés, lehet folytani, de nem szükséges.

    A magi dolgokkal foglalkozó ember az: magi-ar, mikor  éppen cselekszi (normál igeképzés, lásd: vakar, takar, kapar stb.)

    A magi dolgokkal foglalkozó ember, mikor a foglakozásáról (vagy régiesebben/eredetibben: a dó'gát teszi) van szó: az magi-ár  (lásd: olvaszt-ár,   váj-ár, kajt-ár -sőt- folyond-ár)

Fentiektől már lépés sem kell, hogy a középkori -latinnyelvű- kolostorirodalom először előforduló - latin gyökerű - "magyar"-szavát megtaláljuk, aholis a magi-ar/ár 

"i" hangja váltva "i"-ként, vagy "y"-ként íródott. Evvel természetesen nem akarom kizárni a tanulmányban levezetett eredezetethetést, ellenben jelen eset életszerűségét emelem ki.

 

 Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a magyar nyelvben ha valaki  fő jellemző tulajdonságával van megjelölve, az a jelölő "-ur/orképzőt kap. (vid-or, tud-or, Hun-or, Mag-or) eredetileg ez "-uc/oc" lehetett. A fejben lévő nyelvérzék ez helyénvalónak is érzi. Egyébként erre kevés szóemlék maradt fenn, de megemlítendő a Túróc, Galambóc,vadóc, és a lapoc,(melyből a lapocka is származik,) és ma még orvosi használatban a nyelvlapoc formában él) . Így elő is jön az eredeti megjelölés, melyre nyelvemlékek már vannak: MAGOC. Igen !, Ez volt az eredeti neve a MAG-gal foglalkozó embereknek a magyar nyelvben: MAGOC ! ...és teljesen természetes, hogy a görögben magosz, a latinban magus/mágus  az ennek megfelelő fogalom megjelölője, a nyelveik képzési szabályai szerint. A görögben pld. a mai napig a magosz él, de van egy érdekesség: még egy fogalmat jelent: napkeleti bölcsek (háromkirályok). Említhető még az angol magic-mely csodálatost, tündérit, varázslatost jelent.

 

 A különféle nyelvekben több helyütt megtalálható a magic, stb, szó fonetilailag. Jelentésileg néha különböző tartalommal, de egyben megegyeznek: A varázslatos, rendkívüli, csodálatos, a tudás, az ész hatalma jellegű jelentést hordozzák. Gondolhatunk itt  'MISTER"-re,  "MÁJSZTER-"re, "MAGISZTER"-re,(mint a tanulmány hozza) bizony egy az alapja értelmileg - de alakilag/fonetikailag is.

 

  Mindez azt is jelenti (takarja), hogy az eredeti értelemből levezethető - és vitathatatlanul későbbeni -  alakok az előbbeni értelmi (és alaki) leképezései. Gondolom ez egyszerű, nem kell rajta agyalni, vitázni. Más dolog, hogy ez sokaknak nem teszik esetleg, de ez már másik történet.

 

  mag-yaráz/mag-iaráz (magyaráz): nem azt jelenti, hogy magyarrá akar valamit változtatni, nem azt jelenti, hogy ezen a nyelven kell érteni a dolgot, nem azt jelenti, hogy a magyar"rázza " : azt jelenti, hogy valamely dolog, fogalom, témakör értelmét, MAGJÁT akarja továbbítani. Az, hogy "megmondja magyarul" nem azt jelenti, hogy nyelvet kellene váltani az illetőnek, hanem azt jelenti: nem körtönfalazunk, hanem megmondjuk a "lényeget", a MAG-ot !

 

  Fenti néhány sorral azt kívántam érzékeltetni - magyarázni - a MAG 'kissé' mélyebben ül a magyar nyelvben - fogalomkörben/szellemi valóságban, mint egyéb nyelvekben/szellemi valóságokban. S ha így van: oka is lehet.

 

 ...és még egy: nem tudok a Földön mégegy olyan népről mely a saját népnevével nevezi meg az egyedek entitását is - ez szintén a MAG. (lásd fennebb)

 

  kisharsány