Én nem látok benne "sírást".

Általános állítások szintjén marad csak, a személyes keret mellőzhető is lett volna, de hol vannak a könnyek szerinted?

Az előző írás ill. az írójának hozzáállása kifejezetten szimpatikus nekem. Mit tudsz Dr. Kopácsi Jánosról? Én ugyanis eddig nem találkoztam vele.