Szeretnék ezermester lenni

Sántha Balázs verse

Szeretnék ezermester lenni.
Szűk műhelyben szorgoskodni, hozzáértőn tenni-venni.
Feltalálni új dolgokat,
Halkan zúgó, pöfékelő, izgő-mozgó robotokat.

Készítenék mindenfélét,
Megszerelnék rádiót, magnót, játékot és tévét.
Sárkányokat is gyártanék,
A szép színes játékokkal senkinek sem ártanék.

Ámulna ám a szomszéd gyerek,
Tátott szájjal mellettem, figyelné, hogy hogy szerelek.
Tanítnám őt is, ha kérné,
Szögelnénk a földön, míg a munkapadot fel nem érné.

Csöndben lennék egész reggel,
Csak mérnék és terveznék, mindig újabb ötletekkel.
Munkapadon kis szerszámok,
Csöndben várnák, időt rájuk mikor szánok.

Délután csak dolgoznék,
Kezemben szerszámokkal, remekművet varázsolnék.
Kalapálnék, kip-kop,
Íme az új szerkezet, fényes, fémes, tip-top.

Kis műhelyem ablakából,
Csak a jót látnám a durva gonosz nagyvilágból.
Műveimet neked adnám,
De időgépem rejtett titkát, magamban még tartogatnám.