Nedves Barátaim!


Eltelt a hétvége. Nem pont úgy, ahogyan elterveztem, de nem panaszkodhatom.

Megpróbálom – tőlem telhetően – röviden összefoglalni.

Tehát, szombaton kicsit elaludtam. Már háromra járt az idő, mire bevetettem magam a fürdőszobába. Gyorsan felkentem a szőrkétlenítő habot. 10 perc múlva már teljesen csupaszon vizsgáltam az eredményt a tükörben. Zsupsz, be a fincsi, illatos fürdőkádba. Mivel a vízbe is szoktam pisilni, kicsit megemeltem a csípőmet, mert szeretem látni a sárga spriccelést. Pár perc pihi után alaposan lemostam magam. Nagyon jó érzés volt tusfürdőtől síkos kézzel simogatni a sima dombocskámat. Nagyon kevés választott el attól, hogy ott helyben elélvezzek, de tartogattam magam az estére.

Hajszárítás, testápoló, stb. Meztelenül beálltam a nagytükör elé. Nagyon elégedett voltam a látvánnyal. Mire mindennel végeztem, már öltözni kellett. Rettenetesen fújt a szél, ezért kicsit módosítottam a ruhatervemen. Nem mertem elindulni szoknyában, ezért a tangára pamut harisnyanadrág került. Kicsit sajnáltam, mert szeretem a harisnyatartós összeállítást. Az új franciabugyit természetesen nem hagytam ki a miniruhám alól, mert szerettem volna beavatni. Gyors, könnyű smink és már indulásra készen vártam a barátnőmet. Majdnem 6-kor futott be Dorci. (Megbeszéltem vele, és ezt a nevet engedte használni.) Ránéztem és a szeme furcsa csillogásából gondoltam, nem gondolta meg magát. Nagyon helyes volt. Lezserre vette a figurát. Hosszú ing, bő pulóver, világos farmer és sportos, de elegáns bakancsféle. Akkor lett minden egyértelmű, mikor letett egy sporttáskát. Azt mondta, „ezt itthagyom, mert ebben vannak a száraz ruháim”. Egy nagy puszival nyugtáztam bejelentését. 1-1 kupica Becherovka után elindultunk.

A buli olyan volt, mint szokott. Dorci találkozott egy régebbi pasijával, de ezen kívül semmi különös nem történt. Mindketten táncoltunk, hülyéskedtünk. Mikor egymásra néztünk, mindig elröhögtük magunkat. A srácok közül sajnos pont azok nem voltak ott, akik potenciális peertnerek (ez jó? most találtam ki) lehettek volna. Egész idő alatt iszogattunk. Én maradtam a Screwdriver-nél (vodka-narancslé-jég), Dorci pedig a Border Crossing-ot (tequila-kóla-citromlé-jég) szopogatta. Valahogy nem sikerült abba a hangulatba ringatóznom, hogy már a bulin becsurranjak. Olyanok voltunk, mint két lökött hamupipőke. Állandóan az óránkat néztük, mert – fiú kísérő hiányában – el kellett érnünk az utolsó buszt, ami 11 után néhány perccel jött. Az italok hatása nem maradt el. Az utolsó órában már mindketten összeszorított combokkal totyogtunk. Háromnegyedkor kabátolás és irány az utca.

Hiába volt az elhatározás, nem mertük megtenni a dolgot. Most ráfoghatnám az egészet az időjárásra, de az az igazság, hogy egyszerűen nem mertük megtenni. Megjött a busz, felszálltunk a hátsó peronra. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leülni, mert szinte már szétpukkadtam a sok bennem lötyögő folyadéktól. Sápadtan, x-lábakkal kapaszkodtunk. Egymásra se mertünk nézni, mert ha elnevetjük magunkat, mindennek vége. Az első megállón már szerencsésen túljutottunk. Jött a „Vérhalom kanyar”, egy nagy döccenéssel. Ekkor nálam elszabadult a pokol. Már hiába szorítottam, megindult az aranyzuhatag. Másodpercek alatt pisis lett mindenem. Éreztem, ahogy átáznak a bugyik, végigfolyik a lábaimon, bele a cipőmbe, majd onnan a busz padlójára. Dorci észrevette a tócsát, elsápadva rámnézett és gyorsan elémállt, hogy az utasok ne vegyék észre. ((luv2pee (827) – ne sajnáld, nem az utolsó két megállóban történt. Hiába ingáztál volna, csak a nyomokat vehetted volna észre!)) Kinyílt az ajtó és szinte leugrottunk. Ekkor már Dorci sem bírta tovább. Összegörnyedt, kicsit terpesztve leguggolt és már ömlött is belőle az órák óta tartogatott pisi. Ekkor én is mellé guggoltam, és kieresztettem a maradékot. Megbabonázva néztük, ahogy gőzölögve egyesül a két kis patak, majd lassan eltűnik a járda szélén.

Felálltunk, egymásra mosolyogtunk és egymást átkarolva elindultunk haza. Még vagy 50 méteren keresztül helyes kis nedves lábnyomokat hagytunk magunk mögött.


Bocsi, mennem kell, még folytatom.

Pam