-

Orbán Ottó

Nagy László

(a pályakezdő)

A vaságyak öröme
Ki egykor fütyültem vigan,
ülök a lét boglyáiban,
féligsült madármáj a szívem,
dekadens vagyok azt hiszem.

Testemet a láz rózsázza,
cipőben megyek kávéházba,
de az is lehet, hogy inkább
pszichoneurózisom van mezítláb.

Haj de a végzeten meg se lepődöm,
parkettán fekszem én, nem a földön,
két bazalt-hegy az én fenekem,
holtig vidáman illegetem.


(a beérkezett)

A Zsilett Angyal
Dörgőn üllő kőberek ordasa zöldben tiprat,
fekete csipkék suhogásában tündér kiscsikó, riadozz,
világpenésszel habos pofáján kizúg a Zsilett Angyal,
aj te feketeszakállú, királyi korodra jön a dér, jön a dér,
szednék inkább csontmezőn markot, nyargalnék dögön a tengerig,
HOPSZA SÁRI, BALEÁRI, RÚGD A PARAZSAT,
bevennék inkább dögletes aszpirint, vetnék kőfalba zabot,
FENEKED RINGÓ IDEI RINGLÓ, ROZSDÁS A VASAD,
aszályos orcám nyúzó hóhér, bárd alól kimentem mosolyom,
hátam a szórendnek vetve kiáltok, csillagok, íme.