Monyesz:

Kingát a kórházban is kérdezgették, miért akar maradni (biztosan verik a szülei...).

Világéletében jobban érezte magát másutt, mint otthon. Imádta a nyári táborokat, azt, hogy Bécsben évek óta egyedül járt iskolába, néha kerékpárral (odafelé kísértem), néha görkorival. Peti születésének másnapján volt a tavaszi szünet kezdete, amirôl megfeledkeztünk, nem volt sem iskola, sem napközi. Miután mindent zárva talált, és rájött, hogy szünet van, elvillamosozott a kórházba (elôzô nap járt ott életében elôször), lejelentkezett anyunál, aztán a napot a könyvtárban és a játszótéren töltötte. Itthon egyszer elengedtük a (kis)városi fôzôversenyre nézelôdni, másfél óra múlva utánamenve egy nyugdíjasklub csapatában bukkantunk rá. Ahol lakunk, olyan szomszédokhoz jár néha, akiket mi nem is ismerünk, max. látásból. Nagy bánata, hogy Bp-en nem mozoghat szabadon, de a mi könnyelmûségünknek is van határa :-)

Toria, homározás :-)))