Szia!
Mivel kicsi koromban szinte folyamatosan beteg voltam (középfülgyulladás, stb), ezért igazából nem lehetett megállapítani, hogy emiatt veszítettem el a hallásomat, vagy már eleve rosszul hallottam. Orvosok szerint idegi eredetű, tehát már eleve.
Meg most jobban megnéztem, 250Hz alatt 40-60dB, és afelett 80-100dB.

Hú, hát hogy mennyi idő alatt tanultam meg beszélni és hallani, hát erre nagyon nehéz válaszolni. Hallani még most sem hallok jól, bizonyos mássalhangzókat (pl. s, sz, h), még most sem hallok meg, másokat meg egyáltalán nem tudok megkülönböztetni (pl. t-c, p-b-d), hallókészülékkel együtt sem. Szájrólolvasás nélkül nem értem meg az embereket, kivéve ha valaki nagyon szépen, tisztán, jó hangsúllyal beszél, és nincs háttérzaj (de ilyen szinte nincs is, max otthon).

Azt hiszem az segített nagyon sokat, hogy már iskola előtt tudtam egy kicsit olvasni, és nagyon szerettem is olvasni, és emiatt a szókincsem (és vele a nyelvtan is) gyorsan fejlődött. És persze a szüleim nagyon sokat foglalkoztak velem. Rengeteget :) Sokszor voltam nyűgös miatta :)
Most már tisztán beszélek, de emiatt nagyon sokat kellett logopédushoz járnom, még általános iskolában is évekig. De arra még most is hajlamos vagyok, hogy keverjem a ragokat, vagy rosszul ejtsem ki a hangokat, stb.
Tehát évekig tartó folyamat volt, és még most is nagyon kell figyelnem..

Műtétet nem tudnám bevállalni, bevallom, félek tőle.

Jawea