Teljesen egyetértek veled valamint a férjed történelmi "tanitásaival" is. Bennem ezt apám már igen korán tudatositotta. Én se találkoztam külföldi létem alatt teljesen tisztakezü/lelkü politikussal. Az is igaz, hogy külföldön ez nem téma. Otthon sajnos ez annyira központi témává vált, hogy már másrol nem is igen akarnak beszélni. A média mindkét oldalrol "eteti" az embereket. A hosszu elzártság izolácio az orosz megszállás alatt, okozza szerintem ezt a borzaszto politikaközpontuságot. Ugyanakkor a legtöbben, vannak szerencsére kivételek, jol hozzászoktak állambácsi jotékonyságához és miközben szidták a rendszert egészen jol ellaviroztak benne. Most meg ahelyett, hogy azt néznék, miböl hogyan fogok élni, hogyan alakitom a jövömet, tudatalatt hiányolják a mindenszintü állami támogatást. Mert ugye akkor "ingyen" volt minden, járt az SZTK, az üdülés meg mit tudom én még mi. Adot se kellett fizetni. Nos, igen kevesen tudták, hogy tulajdonképen netto bért kapnak és semmi nem volt ingyen. Volt teljes foglakoztatottság, az emberek bementek dolgozni aztán intézték a magánügyeiket, telefonjaikat stb. A munkanélküliség akkor a kapukon belül volt. Mindezek után igen korán a nök már 55 évesen szépen elmentek nyugdijba, ami persze biztos volt, mert az állam fizette, különösebb anyagi fedezet nélkül is. A "gulyáskommunizmus" oriási adosággal fejezödött be és sajnos a rendszerválto kormányok nem azzal kezdték, hogy most akkor huzzok meg a nadrágszijjat. A hatalomvágy elködösitette az agyakat. Mostanra jutottunk oda, hogy nincs tovább. Meg kell huzni a nadrágszijjat bármilyen rosszul esik is és oriási áldozatokkal jár.