Az USA nagyhatalmiságának bukásraítéltsége jól leírható egy egyszerű logisztikai összefüggéssel. Akkor lett elsőszámú nagyhatalom, amikor a világgazdaságban és a hadseregeknél is az olaj vált a fő energiahordozóvá és ekkoriban ő volt a világ legnagyobb olajtermelője. (voltak további előnyös adottságai is persze).
Amikor saját termelése csúcsra jutott (ez volt Hubbert első jóslata, amit bekövetkeztéig nem sokan hittek el), és egyre fokozódóan olajimportra szorult, azonnal megrendült ez a főhatalmi státusz, de éppen azért, mivel ő volt a világ legnagyobb katonai hatalma, a legnagyobb flottával, a legtöbb repülőgéphordozóval és nem utolsósorban a dollárral, a világpénzzel, ezt a sérülékenyebbé vált helyzetét több évtizedig képes volt meglévő hatalmával ellensúlyozni. Tanulságos, hogy egyetlen riválisának ez időszakban, a Szovjetuniónak az összeomlása (bár nem komplett összeomlása!) is egybeesik a szovjet olajkitermelés akkori csúcsrajutásával, majd csökkenésével. (azóta nőtt az orosz kitermelés, de közeleg az ottani végső csúcs is.) Tehát az USA 1970 óta napjainkig sikeresen biztosította magának a Közel-Kelet és Latin-Amerika, kisebb részben Afrika olaját. (a legnagyobb beszállító Kanadához még furkósbot se kellett, a Közel-Kelet pedig inkább távlatilag fontos tartalék, mert egyenlőre az USA számára kisebb az ottani importolaj aránya, mint a kanadai, mexikói és venezuelai együtt.)
Az USA pechje, hogy a világ olajtartalékainak kb. háromnegyede a Közel-Kelet és Közép-Ázsia térségében van, amit az USA-val távoli, törékeny és sebezhető ellátási láncok kötnek össze, míg a régi és új riválisok, Oroszország, Kína, vagy akár India számára sokkal közelebb vannak, egy részük csővezetékkel is eljuttatható hozzájuk, ill. hadseregük is könnyebben megközelítheti. Ez Eurázsia nagy stratégiai előnye Amerikával szemben. Ráadásul az USA még Amerika egészét sem kontrollálja automatikusan, egyedül Kanadát tudja lenyelni, ha kell (meg fogja tenni!), Mexikó olajkitermelése már csak max. 10 évig tart, Venezuelát pedig sikerült egész Dél-Amerikával együtt maguk ellen hergelni. (Érthetetlen, pedig annyit tettek értük!)
További hiba, hogy érelmetlenül meggyűlöltették magukat még olyan országok népével is (iszlám országok), amelyekkel gyakran közös érdekeken alapuló szövetség köti össze őket. (az USA-kutyát farokként csóváló agresszív cionista állam elvtelen támogatásával)
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy az USA gazdasága teljesen fenntarthatatlanná vált, termelő iparát kitelepítette egy potenciális, feltörekvő riválisához, a dollár összeomlása máris zajlik, csak álcázottan, adagolva, akkor mégis milyen esélye van domináns világhatalmi státusza fenntartására?
Az erőegyensúly eltolódott, az ipari termelési kapacitás és az erőforrások nagy része ma már Eurázsiában található. Más kérdés, hogy ha bukik, mit kezd atomfegyvereivel. Természetesen az orosz-kínai viszony sincs örök felhőtlenségre ítélve, Közép-Ázsia és Szibéria erőforrásai egy zsugorodó erőforrástorta idején csábítóak. Ezt azonban várhatóan későbbre halasztják, addig együttes erővel készülnek lenyomni az USA-t. Semmi jót nem remélek. Sőt az első dominó a kis Izrael lehet, ami vesztét érezve talán már az idén kierőszakolja Irán bombázását, akár még atombombával is. Viselkedése jól példázza, mire számíthatunk az erőforrásválság által (olaj, víz, kaja) sarokbaszorított, fenntarthatatlan államoktól, amelyek rendelkeznek számottevő katonai erővel.