pereces0404 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 topiknyitó
10 és fél éves korában el kellett altatni.

Kedden délben még labdáztunk, aztán este kihányta a napi kaját. Reggel vizet hányt. Éjszaka fészkelödött és nyöszörgött. Reggel korán bevittük a klinikára. A vérvizsgálat eredményei jók voltak, EKG nefatív, a röntgen is majdnem jó. Gyomorban egy kis légbuborék, ami hányáskor normális, tüdö ok, kivéve a hasi részt ahol a lelet abnormálisan homályos. Biopsy. Dehidráltság. "Ájví". Éjszakára korházban marad. Reggel láz, víz a hasüregben, letargia. Biopsy negatív. 2-kor az orvos 70%-ig rákot, 30% hasnyálmirigy gyulladást sejt. Biztosat csak mütétel tud mondani. Ez utóbbin még lehet -talán segíteni. Azonnali mütét. Fél óra mulva megtudjuk, hogy rák a májon és a hasüregben. Peforált bél. Nincs remény.
3:40 kor kérjük az orvost, hogy ne ébressze fel.

Megszakad a szivem.

10 és fél évig csak kaptunk töle. Szeretet, hüséget, nyugalmat, kedvességet, vidámságot, örömet. Az alkalmazkodás mintapéldája. Bölcs nyugalma biztonságot adott. A hangos szóra kiment a sobából. Soha nem vicsorgott, s a gyereke mindent csinálhattak Vele. Mindent hagyott csak köztünk lehessen. Értett agolul és magyaru, értett a mutogatásból, hálás és lelkes volt a parancsért. Leste, várta az utasítást. Tudott számolni (3-ig), behozta az ájságot, lehozta az emeletröl a cipöt (néha nem egy párat). Egyszerre 2 jékkal játszani és 3 teniszlabdát egyszerre visszahozni. Mert a teniszlabda volt a mindene.

Hihetetlen, hogy elment.

És milyen elegánsan.

Kutyaangyal lett belöle.

Good by Sam.

Tegnap óta nincs kutyám.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem akarlak untatni, de Sam-re szivesen emlékezem...

Nekünk volt egy másik nagyon jó kutyánk, Ali a Collie. Amikor ö elment megfogadtuk, hogy nem lesz több kutyánk. 5-6 évre rá egy napon a lányom beállított egy kosárral, s a kosárban egy kis sárgás pamutgombóc. Elöször mérges lettem, hogy kész helyzet elé állít, de mint kiderült magának vette.
Egész éjjel beszélgettünk a feleségemmel, s másnap elmentünk a tenyésztóhöz. Volt neki még három. Megnéztük a papát és a mamát, meg mimindent nyertek aztán kimentünk a kenelbe.
A három lurkó közül kettö oda jött, a harmadik elbújt. Feleségem utánna ment, felvette s bejelentette, hogy öt választja. Én gyorsan letettem a másikat, mert csak egy kutyát alartunk.
Sam akkor volt pont 6 hetes.
Hazafelé elkereszteltük Sámuelnek, amiböl aztán Samu, majd Sam lett.
Ma el sem tudom képzelni, hogy más neve legyen.
Akkor kertes házban laktunk. A kisöreg élvezte a terepet, de csak akkor és ott ahol mi voltunk.
10 hónapos korá ban egy ugrásnál eltörött a jobb háts lába. Nagyon jö "beteg" volt. Hagyta, hogy ápoljuk, szerssük.
Megkaptuk a legnagyobb bizalom jelét: Ráült a lábunkra.
Nem járt iskolába. Nem kellett. Hamar tanult és lelkesen. Büszkén fogadta az elismeréseket.
Elsö bizalmatlanság után, mindenkihez kedves volt. Vigyáztunk, hogy soha ne csalódjon az emberben. Barátainkat családtagként kezelte. kivéve egyet. Ez a barátunk egy geyerkkori harapás miatt nem szerette, félt a kutyáktól. Sam egyszerüen átnézett rajta. Az illetö nem kapott egy rosszfarkcsóválás sem.
E miatt a ragaszkodás és emberszeretet miatt Sam nem lett volna jó házörzö, bár soha nem került kritikus helyzetbe. Nem tudom, hogy akkor hogyan reagált volna.
A teniszlabdákon kívül mindíg csak egy játéka volt, rendszerint egy zokni amit ünnepélyesen neki adtunk. Más zokni nem érdekelte. Ha széttártam a kezem akkor ezt hozta. De a "cipö" szóra hozta a cipöt, papucsot, ha azt mondtam, hogy "másik"
akkor hozott egy másik lábra valót, de nem biztos, hogy a párját az elsnek.
A "köszönj"-re vakkantott.
"Haza" "helyedre"helyrére ment.
"Újság" behozta és undorral ledobta a lábamhoz.
A "dolgozni" azt jelentette, hogy elmegyünk és ilyenkor mindíg kapott valamit. Ha megjöttünk szintén.
"Pisilni" akkor pisilt.
"Nem oda" akkor arrébb ment.
"Nem jó" kereséskor felnézett és a mutatott irányba folytatta.
"Hopp" az azt jelentette, hogy a labda a közelben van.
"Lábad" akkor valamelyiket felemelte, hogy a sarat letöröljük.
"Másik" akkor egy másikat emelt fel
"Sék" kezet adott.
A parancsok egyszavasak voltak és ha mód volt rá akkor mutatással megerósítve. Soha nem kapott ki. A letolásra olyan büntudat ült a képére, hogy megsajnáltuk.
A hangos szóra méltáság terljesen elhagyta a helységet.
Szabadon mozgott a lakásban, s ha be volt ágyazva felmehetett. Nyitott ágy nem érdekelte, Nem ment fel más alkalmatosságra. Életében egyszer lopott, akkor viszont megette a kázóró egy 20 tagú társaság sajtos pogácsáját. A letólás után nem ment az asztal közelébe, csak ha megengedtük.
Kisgyerekeknek mindent hagyott.
S ha játék közben a foga hozzám ért azonnal elkedte a kezemet nyalni.
Ha TV-t néztünk akkor felénk fordulva aludt. Ha viszont kutyahang volt a TV-ben akkor odafordult, de csak egy rövid idöre.
Nem kapott az asztalról semmit, amíg mi ettünk addig a helyére ment, viszont kevenc szórakozása volt a mosogatógép berámolást végig aszisztálni, s a föz3shez aszisztálni.
Elvileg naponta egyszer evett (Reggel, séta után): Kb. 12 oz Eukanuba Adult 5+ amihez 6 oz Pedigree konzerv és 12 oz langyos víz. Ezt ö 2 perc alatt eltüntette. Ez után kitettünk neki 6 oz Eukanubat amit késöbb evett meg. Milk-Bone snack viszont foglalkozáskor, játszáskor mindíg volt a zsebemben. (Még most is van kabátom amiben van.)
A reggeli séta az a feleségemé volt. Egy nagy erdös park mellett lakunk igy ott szabadon cserkészhetett.
Délben és 5 óra felé egy másik terepen én vittem el labdázni és kicsit gyakorolni. Akkor nagyokat futott, s a fennti diétával igen jó állapotban volt. Nyáron a "tavunkban" kergette a labdát.
A játék végén "get in"-re beugrott a kocsiba.
Mentünk haza.

S ez most mind megszünt.
(Elnézést.)