Páduai01 Creative Commons License 2007.01.28 0 0 162
-

HRISZTO SZMIRNENSZKI


A vörös lovasok


Tündöklõ kor hajnalával, új hitünknek parazsával
jönnek bátor eszkadrónok, jönnek mint a fergeteg.
Mintha szállna vadmadárhad, mintha sasok szállanának,
ellepik a pusztaságot gyilkos fodrú srapnelek.


Ló nyerít, s a nyergelõje vérzõ mellel hull a fûbe.
Õ a gyõztes holtan is és mindörökre az marad.
Büszke ménje messze nyargal, sajgó lángú orrlikakkal,
vágtatása egyre gyorsabb, húzza közös áradat.


Nézd, a tarlott hátu puszta, lósörényekkel beúszva.
Mint a hirtelen vihar, a sok lovas elõreront:
patkó villog, felleget ver, mennyet és port egybekever,
pornak, füstnek fátyolában izzó bronz a horizont.


Földre hajló fûzek árnyán bitang horda áll a vártán.
Sújt a kard, a mell a mellel, mint a hullám, összecsap,
Hull az ellen dús halomba, hull akár a fûzfa lombja -
Néhány perc, és csend van újra, s messze száll a hõs csapat.


Szálljatok csak, szép vitézek, millió szem néz felétek!
Ilyen hõsi lendületben milliónyi szív dobog.
Földünk minden népe felkel, gyönyörûszép lendülettel,
minden öklöt, végsõ harcra hívtatok.


Borzalomtól feketedve égjen a múlt, rogyjon össze.
Dõljenek le vérünk árán égig húzott várfalak.
Vesszenek a vad törvények, s minden ilyen söpredéket
hadd találjon meg az ember összetört kupák alatt!


Szálljatok elõre bátran! Golyók zengõ záporában
járjatok be minden tájat, vörösfényû hírnökök.
Millió szem néz felétek, villámokkal hirdessétek
elnyomottak hatalmát a földek és vizek fölött.


Majd ha lángban és nagy koromban minden régi összeroppan,
és ha majd a legutolsó tégla is a porba hull -
nyergetekbõl szálljatok le, borítsátok csóközönbe
földetek, s a jog s igazság általatok legyen úr!

-
fordította: Nagy László

-