ikercsillag Creative Commons License 2007.01.27 0 0 158

HOLTAK FELKELŐBEN


Márvány az ég alja,
nincs repedés rajta,
az én erős szívem
csak meg ne hasadna!


A csillagok égnek,
ablakon benéznek,
vak szemei vannak
a szelíd reménynek.


A Hold égre lábol,
fellegekbe gázol,
fénye lúgkő, gyilkol
rózsákat orcámról.


Holtak felkelőben,
lengnek lepedősen,
virágról virágra
lépnek vakmerően.


Mindegyik csontvázon
fehérített vászon,
az élőn csak rongy lóg,
bárkivel komázzon.


Ebek mérgelődnek,
porban tépelődnek,
aki bírja, marja,
azt mondják a vének.


Bikák felbömbölnek,
lánccal csörömpölnek,
szabad-e zokogni
egy szegény kölyöknek?


Arcát holdfény marja,
fáj a feje-alja,
holtak fojtanák meg,
ha sírva fakadna.