Mile Nedelkoszki:

                          KRITIKUS PILLANAT

       Fölemelve sírás fakó lobogóit a fák, a kérgüktől
megfosztottak, nyaldosni kezdték száraz rögeit a levegőnek.
       Nem voltak a mezőn madarak. Nem voltak a leegőben sem.
       Ama iszonyú reggelen, midőn a gyógyfüvek is három
arasznyit bújtak a földbe, nem hagyták el a fészküket.
       A házak lezsugorodtak az ember térde alá.
       Néhány vakmerő csibész a markával merte a folyót, hogy
idézzen árvizet.
       Fűztem a jelenéseket izzó tűbe, egyiket a másik után.
       Majd valamennyien sirámolva beléptünk az éjszakába.

/fordította: Nagy László/