Értem:-) Asziszem, ha én futnék a Spartathlonon, én is az ős hős szerepébe élném bele magam, amibe még a talpérintésnek egyfajta hódolatként való felfogása is beleférne. Mindenesetre az, hogy egyes uralkodók még a közepesen ősi időkben elvárták a náluk jelentkezőktől a térden/porban történő megközelítést, esetleg kis papucs-pusszantással megspékelve, azt is hihetővé tenné számomra, hogy a lábérintés anno egyfajta tisztelgés is volt.