Ha kincsem, mint a tenger

S nap napra több és több lesz

Ha minden nap országnyit szétszórhatok, és még száz évig megtehetem

Ha nincs előttem akadály

Mégis bölcsességet meg nem vehetem

 

Ha kezemben összegyűlt hatalom

Ha minden tekintet akaratomat keresi

Szabadon építhetek, rombolhatok

Senkinek sem engedem kérdését feltenni

Mégis bölcsességet erőszakkal el nem vehetem

 

Ha tudásom többnél több

Ha logikám borotva éles

Szavam mint korbács győzi le vetélkedőket

Nincs mit meg ne értenék

Bár mondom, de mégis a bölcsességet mégsem értem

 

Ha szépségem másokat őrületbe kerget

Ha gazdaggal, okossal, értelmessel tetszésem szerint teszek

Ha csak vágyam mi éltet

Holnap ugyan nem érdekel

Bölcsességet mért kérjek ?

 

Ha napot csak panaszom élteti

Panaszban lelem keserű örömömet

Mindent elvesznek tőlem

Nincs mit magaménak mondhatok

Bölcsességet panaszban nem lelem

 

Ha nyelvem szépségem

Ha szót tudom szóról szóra tenni

Mások adóját szómmal könnyűszerrel elnyerem

Szómat igen élvezem

Szavam bölcsességet elkergeti

 

Ha nem teszek mást csak napot napra élem

Kegyelmet nem adok és nem kérem

Káromlom az eget, káromlom a földet

Élem az életem

Bölcsességet nem látom, nem kérem

 

Ha én vagyok a gazdag, ha én vagyok a hatalom, én vagyok az értelem, ha szépségem első az elsők között, ha keserűség és közöny napi kenyerem, szóm szépen dalol, mégis születésemre nem emlékezem

Mikor láttam, hallottam, értettem

Mikor bölcsesség még élt bennem

Nem tudtam, mégis bölcsesség volt étkem

Ó ha emlékeznék, ó ha emlékezhetnék

Ó ha magamnak elmesélhetném

Ó ha hinnék magamnak

S ha nem is hinnék, de legalább egy kérdésre megállnék

Ó ha bölcsességtől félelmet egy percre letehetném

Kérdésemre választ kapnék