És valahogy a kézilabdában a legkatartikusabb élmények a kapus bravúrok. Az, ha a lövő gólt lő, a ziccert bedobjuk, nem olyan frenetikus bravúr (az ellenkezője inkább csalódás), de ha a döntő pillanatban a kapus hetes véd, vagy a tízből tized dobó játékos ziccerét kifogja,.... na az, az a mámorító.

A dán meccs utolsó perceit - nagyrészt Puljezevicsnek köszönhetően - az életemben átélt legnagyobb sportélmények közé sorolom (pl. 1966. magyar-brazil foci VB-meccs, 1980. /?/ magyar-szovjet kézi meccs a BS-beli női VB-n, 1984. a Mezei-féle fociválogatott VB-selejtezőbeli menetelése, stb.)