Hali mindenki.

Hosszú story lesz,majdnem Ádámtól és Évátol kezdem. Közel másfél éve megismerkedtem életem szerelmével. Azon a nyáron ő elment a szüleível horvátországba nyaralni 1 hétre,ekkor még csak 1 hete jártunk. Ezen a nyáron anyám is volt horvátországban az unokanővéremmel, ezután ő úgy döntött hogy elviszi a 80éves öreganyám a tengerhez hogy még életében legalább 1x láthassa azt.Anyámnak és Apámnak elég kevés vezetési tapasztalata van ezért megkértek engem hogy vigyem el őket,ha nem megyek akkor ők se.Egy Suzuki Sedan-unk van ami 5 személynek még csomagok nélkül is kényelmetlen. Telt múlt az idő és eljött a pillanat mikor be kellett fizetni a nyaralást.Megkérdeztem kedvesem hogy mehetek-e vagy maradjak, és hogy nem fog-e haragudni ha elmegyek? Azt mondta hogy nem fog haragudni,meg hogy ő úgyse kapna szabit 1 hétre (épp akkor váltott munkahelyet).Teljes nyugalommal azt mondam hogy akkor megyek.Elmentem nyaralni az öregekkel (a nyaralás legjobb része számomra a foci vb volt) Anyám már akkor kitalálta hogy mejünk le idén is de hozzuk barátnőm is,Apám mondta hogy ő otthon marad tehát a hely megvolt elvileg. Minden nap küldem neki sms-t vagy felhívtam.Mikor hazajöttem már kicsit más volt a helyzet,nem szeretett annyira mint előtte. Merthogy vele nem mentem el nyaralni,de a haverjaimmal is lementem 1 hétvégére Somogybabodra (arra gondoltam hogy ha nem kap szabit akkor nem is tudunk elmenni).Mondtam OK menjünk el valahova 2-en, kapott 3 nap szabit és elmentünk 3 napra Hajduszoboszlóra, ahol jól éreztük magunk.Hazafelé menet eszembe jutott hogy mit is mondott anyám gondoltam rákérdezek hogy lenne-e kedve horvátországban velem meg az öregeimel.Azt mondta:-Majd megbeszéljük. Aztán levezettem 120km-t úgy hogy csak pár mondatot beszéltünk,és ezen berágtam mire hazaértünk.Kissé összevesztünk mert ő úgy gondolta hogy én még mindíg anyucit választanám helyette és hogy ő fontosabb nekem.Innentől kezdve párszor összevesztünk kisebb-nagyobb dolgokon.Ha összevesztünk akkor még mindíg aznap meg is beszélük hogy mi is a baj. Aztán októberben odaköltöztem hozzá és a szüleihez (ugyis ott voltam szinte mindíg).Mentek is a dolgok úgy ahogy menniük kell, jöttek az eggyütt lakásos gondok ilyesmi.Közben anyám porckorongsérvet kapott amit később meg is mütöttek,előtte el kellett vinnem MRI-re fehérvárra ahova elvittem kedvesem is.Anyám 1-2 naponta felhívott apróbb problémáival (többnyire számítógépes dolgok) és idönként ezek megoldására hazamentem 1-2 órára.Eljött a karácsony és hogy egyikünk szülei se legyenek megsértve kitaláltuk hogy mind a 2 helyen leszünk kicsit.Ide tartozik még hogy 2001-ben meghalt nővérem autóbalesetben amit anyám a mai napig nem dolgozott fel teljesen. Minden karácsonkor terít neki is az asztalnál,a konyhában van róla pár kép amin egyedül van és olyan is amin a családal vagy velem, rólam 1 olyan kép van amin egyedül vagyok,az is vagy 12 éves (bent a szobában van pár de ez részletkérdés). Tehát vissza a karácsonyi vacsihoz. Beszélgettünk, ettünk,ittunk ilyesmi,átlag karácsonyi összejövetel semmi olyasmi hogy 1 perces néma gyász,vagy hogy emlékezzünk meg azokrol akik nem lehetnek itt velünk.Apám születésnapja a következő pont a történetben, ez most volt januárban. Kedvesem sütött neki egy torát és vettünk mellé egy karórát ajándékba.Anyám kérdezgetett a tortáról:-Miért édesebb a tetje?Miért van benne rum? stb.Apám ezt mondta:-hosszú évtizedek óta a legszebb születésnapja volt. Majd mindezek után egy problémás szombaton összevesztük.

Ő szerinte az én Anyám utálja őt és mindent megtesz annak érdekében hogy kettéválasszon minket.Ő még a mai napig nem tudta azt feldolgozni hogy hogyan voltam képes elmenni nyaralni anyámékkal.Úgy érzi hogy ő sose fog megfelelni anyámnak,mert hogy szerinte csak a rosszat látja mindenben amit ő tesz.Szerinte anyám engem se szeretett eddig,csak most szeret hogy kedvesemmel éltem.Ő ugy érzi hogy képtelen lenne így élni hogy anyám utálja.

Szerintetek mit tegyek?