John Masefield

      STRATTON KAPITÁNY ÁBRÁNDJA

Ó, van, ki fehér bort nyel és van, ki pirosat,
és van, ki táncra szomjas a sárga hold alatt;
gyönyört az én szivemnek a jó rumital ad,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van, ki spanyol bort nyakal és van, ki franciát,
és van, ki hörpöget teát, a csitrik italát;
de én csak jó Jamaicát, a pad alá leránt,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van, kit rózsa bűvöl és van, kit liliom,
engem a nád, a cukornád, rum abból van finom;
hevíti ormányom rezét a Jamaica-rum,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van, ki síró húrért, vagy lágy dalért remeg,
és van, kit fűt a muzsika s tátogva nyekereg;
de szám kupára született, a hordót húzza meg,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van, ki táncra perdül, míg más kockára les,
és van, ki rúzsos ajkat, vagy szép szemet keres;
nekem egy hordó rumital finom fogás, nemes,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van derék istenhivő, ki zordan elborul,
pohár ha vígan körbe jár s a dollár elgurul;
az én hitem a türelem, iszom hallatlanul,
      szól a "Henry Morgan" kapitánya.

Ó, van borzongó, szenvedő, akin selyem suhog,
s galád, akinek glória a jussa s nem hurok;
én tiszta szívvel ihatok, csizmásan pusztulok,
      én, a "Henry Morgan" kapitánya.

/fordította: Nagy László/