ikercsillag Creative Commons License 2007.01.21 0 0 127

Dylan Thomas

 

A SIR JOHN-HEGY FÖLÖTT


A Sir John-hegy fölött
Függ az ölyv: lángfütött.
Az alkony felvont fellegén bitó-karmot kitart,
S a part-kanyarból madárrajt húz fel szemsugarán,
A csibékből vidám
Zsivajt,
S húz hattyudalt, mert végsőt szól, ki a bozsgó sövény
Tetején dalra gyújt,
Mig vérpad izzik fönt a tusakvó szilfák fölött,
A tűz-ölyv le-lesújt,
S midőn villáma vág, egy lassu szent halász, a gém
Rábólint sirkő-fejével a Towy sík vizén.


Villám dob tollat szét,
A csóka gyászsötét
Bírósüveg Sir John hegyén, s a kis becsapottak megint
Föl,
Vonzódnak, föl, a tűz-ölyvhöz bitó-magasba mind,
A vesszőző szele
Felől,
Ahol az elégikus gém döf és csattint,
Lepényhal és kavics
Zsúfolta tocsogón és "'dili-di" a tűz-ölyv hízeleg,
"Ölődjetek ti is" --
Fölnyitom én a vizek könyvét, ahol verse áll
Zsoltárnak, árnynak, ágaskodó rák ollóinál


Kagylóból olvasom
Halálvilágosan,
Mint bólya-csengetyű: "Dicső az ölyv, a lángsugaru toll
Míg vipera-gyujtózsinór függ szárnyai alól
Szikrával bogosan,
S alul
Áldott az öböl zöld csibéje mind, mig cseveg: Dilli-di,
Vérpadra ki"


Mi bánkódunk, hogy ők vidáman hagynak el örökre szilt s fövényt --
A gém meg én,
Ifju Ezópusz én, az ángolnák völgyében itt,
Aki az éj elé mesél, s a gém, ki himnusszal terít
Egy kristály-kikötőt,
Hol rengők, lebegők
A tenger útja-kövei, hol fal ráng, s darvak állanak, fehér karók.
A gém meg én, ítélő Sir John szilfás hegye alatt:
Gyászharang-híreket
Adók
A becsapottak vétkéről, kiket az Úr a füttyükért
Kegyébe vett,
S óv forgószéllel, ő, ki fecskeszóra hegyezi fülét,
Mert jók:
Fölveszi lelküket.
Im búsan nézi most a gém a kigyomlált határt,
Suttog, s én látom víz meg alkony ablakain át:


Tükörben jár, amíg
Toll-tépés havazik,
A Towy könnyében halász -- fenn kuvik nyikorog,
Mint nyer csuhé marokra fogva s fosztva csügg a lomb
Zöld hím s tojóka ott,
Sir John
Hegyén már nem kiált, de vízpikkelyben jár a gém,
Bokája sás-csomón
Zendít zenét. Víz-lassú dallamot hallgatok én,
Fűzfátyol-foszlatót,
S az éj előtt még kőbe rovom kottajegyeit,
Kitépett madárlelkekért, kik felsikoltottak itt.

 

/Nagy László fordítása/