No akkor elmesélem, hogy nálunk hogyan is van ez. Van momentán 8 db kiskorum, akik itt nyüzsögnek többnyire. Sokat beszélgetünk, dumálunk, mikor miről. Van hogy csak ugy a semmiről, van hogy komoly dolgokról. A rendszerváltásról , a hösi idökről, a SZETA-ról, SZKH-ról, a szedeszról, de méggyakrabban arról, hogy mit is jelent emberségesnek lenni. No itt szoktuk emlegetni SOlt Ottiliát, mint az emberségesék, a ettrekézség egy példaképét, hogy ugy is lehet, ahogy ő csinálta, hogy nála mennyire összhangban volt az ember, a hit, az akarat, az elvek, a tettek. Lehet naivan nevelem a gyermekeket, lehet, hogy sok lényeges dolog van, amire nem figyelek oda, lehet igazán nem is nöttek még fel azok sem, akiknek már illö volna...lde legalább igyekszem emberségeséget okitani. Ennyi az én bölcseségem...aztán vagy kamatoztatják vagy nem, de az övék lesz és az enyém a remény, hogy hisznek majd abban, hogy a méltóság éppen ugy jár mindenkinek, mint a levegő, a víz, az élet...