Kedves Huldrych,

 

Sok mindenben egyetértek veled, de egy-két gondolatban azért vitatkoznék:

 

Arról, hogy nem mondhatjuk a két király ellenére sem, hogy az ország kettészakadt volna 1527-ben, mert csak 1538-ban, a váradi békével ismerte el a két király kölcsönösen egymás területi fennhatóságát azokon a területeken, amelyek a kezükön voltak.

 

Lehet kenegetni jobbra-balra, de tény, hogy 1526 után az ország politikai elitje két részre szakította az országot. Nem arról van szó, hogy csak két király van, hanem arról, hogy a politikai, világi és egyházi elit két tábort hozott létre két egymással totálisan szembenálló poltitikai koncepció szolgálatában. Nyílván őket is bántotta ez a kettőség, hiszen pl. a nádor pozíciója, (meg pár egyházi érseki pozíció) az egyetlen olyan szimbólikus pozíció, amit nem töltenek be duplikátumban (ebben meg is egyeznek Váradnál). Azaz mindkét elit létrehozza a saját államirányítási struktúráját.

 

Ha nem szakadt ketté az ország, akkor az 1531/32-es évek "félhivatalos" királyi nélküli diétái miért pont azt vetették fel, hogy miként lehet az országot újból egyesíteni?

 

Az, hogy de Iure ezt csak az 1538. feb. 24-ei váradi béke ismerte el, az nem jelenti azt, hogy nem tudták volna, hogy de facto akkor már 12 éve kettészakadt az ország. Ráadásul az 1538-as béke jó pár pontja csak ismétli azokat a követelményeket, amelyeket már 1527 elején (Olmütz), 1530 (Passau) stb. a két király képviselői már megpróbáltak kialakítani.