Még decemberben Füst Milántól a boldogtalanok a Nemzetiben.

Hát őszintén: nem tetszett. Mármint a darab nem. Vagy nem voltam ilyen nyomorúságra ráhangolva.

Schell Judit tökéletes, egyszerre szép és csúnya, minden rezdülését lehet érezni. Törőcsik Mari bolondos vénasszony, nagy kedvvel mórikálja magát, gonoszsága, szerencsétlensége nem lesz lényeges, inkább szeretnivaló. Nagy-nagy kedvenc László Zsoltomat igen régen láttam. Borzasztó sovány, és ahogy a szünetben egy fiatal lány megjegyezte, nehezen hihető, hogy ő az a pasas, akiért így bomlanak a nők. Hozta a formát, de nem ez volt a kedvencem tőle.

Az egyetemista kislány igazi naiva, Gazsó pedig ismét jó aszerelmes hentes szerepében.

Ács Jánostól mostanában nem nézek darabot, azt hiszem, bár ez egy fokkal jobb volt, mint A kertész kutyája.