Sziasztok,

 

a napokban néztem meg a

 

Visszafordíthatatlan
Irréversible (Franciaország - 2002)

 

című filmet, melyet az xpress.hu az alábbi módon értékel:

"Tuti kultfilm, melynek híre már egy éve elérte kis hazánkat: a tavalyi cannes-i filmfesztiválon tömegek özönlöttek kifelé a vetítésről a rosszullét határán, szörnyülködve a film brutalitásán. A rendező, Gaspar Noé szerint ez tulajdonképpen nem a film, hanem az élet brutalitása, melyet elhallgatni, emészthetővé tenni szemfényvesztés lenne.
A film egy fél nap története, melyben Marcus (Vincent Cassel), Alex (íi>Monica Bellucci) és barátjuk, Pierre (Albert Dupontel) buliba indulnak. Marcus és Alex összevesznek, a lány egyedül indul haza, az aluljáróban megerőszakolják és megverik. Marcus, amint megtudja, mi történt, nem tehet mást: bosszút áll. Elindul hát a párizsi éjszakába Pierre-rel, hogy megtalálja a tettest. Az út a nagyváros legsötétebb és legpokolibb kéjbugyraiba vezeti őket, ahol szintén nincs kegyelem. A film itt kezdődik. Fordítva persze, mint ahogy azt a Mementóban már láthattuk, csak itt sokkal következetesebben és céltudatosabban. Hiszen, ha a film ott érne véget, ahol a történet is, akkor tényleg szörnyű kegyetlen lenne. Így, hogy egy gyönyörű, optimista kezdéssel fejezzük be a filmet, még ha tudjuk is, hogy a vége erőszak, vér és őrjöngés, a születése reményteli. Gaspar Noé az ember természetéről akart filmet készíteni és allegóriája következetes. Az öncélúság vádja itt kap csorbát.
Európa legszebb párjának ez volt az utolsó közös projektje, melyet minden erős idegzetű filmőrültnek ajánlok."

 

 

 

szerintem az erőszakos jelenetek többsége öncélúan hosszú (a naturalitás indokolt lehet): pl. SPOILER!!!!!-a poroltós fejszétverés, megerőszakolás-SPOILER vége!!!

 

a kameramozgatás ferdén, összevissza szintén öncélú számomra, a félhomállyal párosítva az érthetőség rovására megy.