Tegnap találkoztak először a szüleink nálunk. Mármint anyósék és az én szüleim.
Elég rossz nap volt nekem. Végig vártam, hogy anyósom mikor vágja be a
szokásos stílusú kérdését. Ennél fogva hasmenésem volt, és ökölnyi volt a
gyomrom, és rettetesen magas lehetett a vérnyomásom. Alig bírtam enni. Végül
nem volt semmi, kb. úgy viselkedett anyósom, mint amikor először láttam, a bemutatkozásunkkor. Visszafogott volt, és viszonylag kevéssé hülye. Mondjuk,
hihetetlen unalmas beszélgetést csaptak órákon keresztül, a galambjaink és a
tyúkjaink voltak a legérdekesebb téma. Igaz, a szüleim nem voltak valami
érdeklődők, és semmi komoly dolgot nem mertek felhozni.
Vagyis a fizikailag rossz közérzetemnek most, és talán már karácsonykor sem az ő lehetlen viselkedésük, hanem a korábban bennem kialakított görcs volt az oka. Az a bizonyos érzés, hogy sosem tudtatod, mikor vágják beléd a nagykést.