MÁRA PARTIZÁNKA 

Megsebesült Mára partizánka,
Szól anyjára, szól édesanyjára:
"Édesanyám, hajnalban fölébressz,
Segítsél az ablak közelébe,
Láthassak a partizán-seregre,
Sereg élén az én kedvesemre,
Kedvesemre, szép szőke hajára,
Haját söprő harci zászlajára.
Vágyódásom tán elmúlna akkor,
Jobban lennék a holnapi naptól,
Jobbszárnyamat, ha láthatnám újra,
Testem-lelkem hamar megújulna.
Jó vitézek, mikor jöttök erre?
Mikor jössz te, kedves, közelembe?
Kedvesem, ha elesel a harcban,
Kő leszek, hogy könnyem visszatartsam!"

/délszláv népköltés/