KITŰNIK SZÁRMAZÁSOM

A vértanúk vajúdva,
magukból dögönyözve
uszítnak élni újra.

Húsukból erjedt lángot,
kéklő lidérc-kelengyét
adnak, pólyát meg pántot.

Ad életet a nemlét,
nevel, mint egyetlenjét,
erős csont-almamáter.

S kitűnik származásom,
e láthatatlan kráter
fölött ha fölvirágzom.