FEJEMET LEHAJTOM

Sajnálom nagyon a kedvest:
ropogtat éretlen egrest,
elmereng, s kicsi a vágya --
söntésből piros pogácsa.

Mindenre komolyan gondol,
véletlen férfi-mosolytól
megrántott kéveként rezdül,
rázkódik, könnye kiperdül.

Én ilyet sohase láttam:
szédeleg viharzó társam.
Szelíden föladom harcom,
fejemet mélyen lehajtom.