HAJSZA

Vadvízü síkra lóval kirepültem,
űzött a szívem, én a lovat űztem.
Hab-lepedői szakadtak a tájra,
maradék-hónak vélte, aki látta.
Szertevágtattam, -- nem csitultam tőle,
nem leltem testet roppantó erőre.
Vadvizek tükrét játékszernek néztem,
rettentő kék ég nem adta meg nékem
szép Zsuzsim szédítő tekintetét...