Régi kínaiak
A "Zenepalota" gyűjteményből

A SZÉP LO-FU

Délkelet sarkán kel a nap lángja,
Csinék házának ragyog a tornya.
Nőtt a családban csodaszép lányka,
Magát a szép lány Lo-funak mondja.
Selyemhernyóknak eperlevélért
Megy a várostól déli határba,
Kosarán fűzöld selyemzsinórok,
Kosara örve fahéj-fa ága.
Hajfonatától homloka ormos,
Gyenge fülében holdfényes ékkő,
Selyme virágos, pirkadat-sárga,
Felsőruhája vörösen fénylő.
Bámul a vándor Lo-fut ha látja,
Batyuját ejti, szakállát fogja,
Pelyhes legényke Lo-fut ha látja,
Gyűri a turbánt elpirosodva.
Szántó-vető a dolgát felejti,
Kapás kapáját ejti a porba,
Feleségével összemarakszik,
Aki a szép lányt megpillantotta.

Délfelől fényes uraság nyargal,
Földbe gyökérzik öt lova lába,
Szolgáját küldi: "Tudd meg, e gyémánt
Kinek a dísze, kinek a lánya!"
"A Csin-családból nőtt fel e hajtás,
Lo-funak mondja magát a lányka"
"Hány évet számlál, tudni kivánom"
"Nem lépett még a huszadik nyárba,
Tizenötön bár úgylehet túl van"
"Uraság kérdi, ügyelj szavára:
Jössz-e, hogy véled elkocsikázna?"
Lo-fu legyintve rákacag nyíltan:
"Ó, uraságod, bolondos elme.
Ó, van az úrnak asszonya, drága,
Lo-funak is van férje sajátja!
Keleten ezer lovasa tombol,
Férjem az élen, vezér a férjem.
Uramra könnyen ráismer bárki:
Fehér lovának csikaja ében,
Zöld zsinór selyme lovának farkán,
Sárarany kantár lova fejében,
Derekán drága ékköves kardja,
Kardját nem adja tízezerért sem.
Tizenötéves: kerületfőnök,
Húszéves: jár-kel udvari fényben,
Harmincesztendős: neve Si-csung-lang,
Negyvenesztendős: kezén a város,
Neve a nép közt fehéren fénylik,
Oldalszakálla rangot sugároz,
Minisztersége, ruhája: pompa,
Ragyogva jár a hivatalokba,
Hallgasson sorra bár ezer embert:
Mindenki jónak, jelesnek mondja."

 

 

**

 

 

A FÉRFI-TORONY
  TÍZEMELETES

A férfi-torony tízemeletes,
Kilenc emelet az asszonyi lak,
Férfi ha nem él sárga ölyüként,
Égi madarat el sose ragad.

 

/Nagy László fordítása/