Csak hát félő, hogy odáig fajultunk az elmúlt évtized alatt, hogyy már megállni sem vagyunk képesek csak akkor , ha köpni kell. A topicok világa már ilyen. Megnyitja valaki, hogy szeretem ezt vagy azt és ezrek irnak be, hogy miért is kell gyülölni ezt vagy azt... S ez ügyben  szinte teljes a koalició. Pedig nem minden ideologia. Föleg nem a szegények, a szegénység ügye. Vagy, ahogy irták itt , hogy közös demokráciánk minimumja a "méltóságot mindenkinek".  Miért is ne lehetne akár Ottiliára emlékezni igy, hogy ime egy topic, ahol lehet beszélni erről a méltóságról, miközben tiszteljük a másik másságát, véleményét, hisz végtére ez a mi közös méltóságunk és probálunk ugy megemlékezni erról az emberről akinek példáját akár követhetnénk is, ha másként nem, ha máshol nem, hát a magunk szük kis terepén, otthont teremtve itthon. Vagy csak gondolkozunk el, mit is várna el tölünk most Ottilia itt a mai helyzetben, mit szólna a marakodo irigységünkhöz, a kisstilű acsarkodásainkhoz?