Van igazság benne, hogy az ennyire nonfiguratív képek, amelyek lényegéen tényleg alaktalan pacákból állnak, mennyire értékesek. Mondjuk az is más, ha egy festő, aki sok mindent tett le az asztalra, számos nyagszerű alkotást produkált, egy öltettől vezérelve elkezd teszem azt úgy festeni, mintha gyerekrajzok lennének, mert ezzel adott esetben igenis kifejezhet valamit. Viszont ha valaki ezzel kezdi a munkásságát, felmerül a gyanú, hogy valóban a gyermekrajz szintjén van a tudása. Minden esetre fenntartom, hogy az ilyen festmények lehetnek igenis kifejezőek, művésziek, és még akkor is, ha egy majom festette őket. Mert a művészi érték létrejöttének nem feltétele a tudatos alkotás. Hány zenész komponált csodálatos zenéket önkívületi állapotban!

William S. Borroughs azt állította, hogy amikor nagy port felkavaró művét, a Meztelen ebéd-et írta, folyamatosan drog hatása alatt állt, és egyáltalán nem emlékezett rá, hogy könyvet írt, egyszer csak ott volt előtte a kész mű.

A művészi érték nem függhet az alkotás bonyolultságától. Cseh Tamás dalai zenei szemmel igazán nem túl bonyolultak, mégis nagyszerűek, sőt, tiszta egyszerűségük sokat hozzáad az értékükhöz.

Ugyanakkor sok olyan zene létezik, amik rendkívül bonyolultak, ravaszul megkomponáltakl, sokrétegűek, még se igazán jók. Ugyanúgy festészetben is akad rá példa, hogy nagy technikai bravúrt felvonultató képek esztétikai értéke szinte semmi.