Persze, persze. Tudom én. és azóta már számtalan hasonló helyzetben találtuk magunkat. Pl. zsenge korú gyermekeinknek évekkel ezelőtt, amikor még nálunk alig-alig volt feltalálható egzotikus gyümölcs, nagyon nehezen tudtuk elmagyarázni egy egyiptomi tengerparti szállodában, hogy a 100 %-os, a szemük láttára préselt mangólé, amiért annyira odavoltak, miért kerül kb. 30 forintnak megfeleő fontba, míg ugyanannyi fanta szénsavas üdítőital pontosan a húszszorosába.
Igen, ami ott van, és terem mint a dudva, az nekünk különleges és fordítva. Még egy ilyen, aztán eldugulok: barátnőméket vártuk novemberben, orrodig-nem-látsz ködben, dideregve Ferihegyen, a Kanári szg-ről jöttek haza. Nyílik a fotocella, Enikő kilép barnán, vigyorogva és a kezembe nyom egy hatalmas csokor strelíciát (Itthon, üzletben ezer ft felett szálja): szedtem neked az út mellett, mert tudom, hogy szereted. Az ott a "gaz". Hát így.