Köszi!
Cserébe, hogy így megosztottad velem/velünk az "élményt" e kajával, elmesélem, hogy hogy jártunk egyszer régen.
Említettem már, hogy nagy gasztronómia-fanok vagyunk, ahol járunk, ott szeretjük megkóstolni az ott autentikus dolgokat. Ez már akkor is így volt, amikor még sem internet, sem nyelvtudás, sem lóvé, csak a nagy lelkesedés vitt minket a világban. Az egyik első utunk (fiatalok, szerelmesek) Velencébe vitt minket. Akkoriban tényleg nem álltunk fényesen, tehát csak egy utikönyvet vettünk, vonatoztunk, szóval minimál ktg. Olvastam az egyetlen könyvünkben, hogy aki Velencében jár, el ne mulassza megkóstolni, az évszázados recept szerint készülő helyi különlegességet, a velencei májat. No, jártuk a várost, olcsó szendvicsek, semmi luxus, turistamenü, de aztán egyik délben meglátom a bűvös szavakat egy étterem tábláján. Lesz ami lesz, menjünk, kóstoljuk meg. Nem ragozom tovább, hosszan röhögtünk este a szálláson kedvesemmel magunkon, hogy tényleg sikerült kiadnunk egy kisebb vagyont /saját korlátainkhoz képest/ egy teljesen egyszerű, minden sallangot nélkülöző reszteltmájért. :)))))
Így mióta módomban áll előre tájékozódni, azért meg szoktam próbálni megtudni, mi is az a híres, nevezetes csodakaja, ami az adott régió jellegzetessége.