Érdekes dolgokat írsz, így sosem gondoltam a Yashicámra.

 

Tulajdonképpen én véletlenül vettem ezt a gépet, nem is hallottam a Yashica márkáról eladdig. Úgy történt, hogy volt egy Zenit gépem, amivel vidáman kattingattam, egy barátom megtanított hívni, nagyítani. S egy idő után szerettem volna egy cserélhető objektíves gépet venni, s a 70-es évek végén, 80-as évek elején ez, legalább is nekem, a Praktika volt. Volt egy nagyobb utam egy nyáron az NDK-ban, bejártam Drezdától Rostockig az országot Berlinen keresztül, s minden városban benéztem az ottani Ofotértba. Írd és mondd, az egész országban nem volt egyetlen cserélhetős objektívas Praktika, igaz másmilyen sem. Amikor a jó három hét végén hazafelé jöttem Berlinből, s még utoljára bementem egy ottani fényképészeti üzletben, láttam kiállítva egy Praktika 2000-et (nem tudom, jól emlékszem-e a számra, de ez elektromos vezérlésű volt, nagy újdonság akkoriban, s persze csak bemutatsára és nem eladásra volt ott), de egyszerűen nem adták el, meg kutya drága is volt, mert eltettem 600 márkát, ami kiadott volna egy hagyományos Praktikát (az árát már az első Drezdai boltam kitudakoltam, s úgy 500-től 700- márkáig volt kapható a gép, típusától függően, amúgy nem volt az ott olcsó, mert 400 márkáért már vidáman dolgoztak akkorban a derék keletnémetek), de az talán vagy 2000 márkára volt irányárazva.

 

Így aztán nem lett nekem Praktikám, mert még azon a nyáron eljutottam Münchenbe is, s ott az első boltam megláttam majd feleárban a többi hasonló gépek között a még most is meglévő Yashicát, megvettem, s azóta nekem más mechanikus gép nem is kellett soha, s nem is kell.

 

Yshioca lencsék vannak hozzá, de nagyon szép rajzolatú és nagyon éles képet adnak. (A Pentax zoom lencsék - kit tartozékok - közel nem jönnek hozzá, habár a rajzolatuk karaktere is más, lágyabb lényegesen, így nem lehet őket igazán összehasonlítani.

 

Csak annyi bánatom van, hogy a műbőr borítás szép fényes fekete külső máza egy az egyben lemorzsákolódott, habár a fogása így sem kellemetlen. A szervízbe azt mondták, vigyel el egy régimódi könyvkötészetbe, ahol teszenk rá egy szép és strapabíró igazi bőr borítást. Lehet, egyszer ennek isa  végére járok, habár ez többe jönne, mint maga a gép, jóval.

 

A glép amúgy meg sincs kopva, minden fém része szépen és feketén csillog, a lamellák gond nélkül járnak. Úgy jó, ahogy van, s ilyen is marad, mert azért ő már nyugdíjban van.